Életrajz

1884. szeptember 3. Budapest  –  1941. július, Szovjetunió

Puffy Comedies, Universal 1928, Hollywood. Puffy's Lunch Break

Puffy Comedies, Universal 1928, Hollywood. Puffy’s Lunch Break

Hochstein Károly Budapesten született, 1884. szeptember 3.-án. Édesapja az újvidéki születésű Hochstein Mór orvos, édesanyja budapesti születésű, Hochstein Zsófia, akik Budapesten éltek, a II. kerület, Víziváros, Főutcza 80. szám alatt.

Hochstein Károly (1904-től Huszár Károly), aki később Huszár Pufiként, elsősorban kövérségének köszönhette színpadi és filmes sikereit, és – bár örökké vágyott rá – igazi jellemszerepet keveset játszhatott. A színésziskola elvégzését követően 1905 áprilisában lép színi pályára. Majd a nagyhírű Thália Társaság tagja, ám egyre terebélyesedő termete okán hamar megtalálja őt a kabaré világa, még a hazai kabaréműfaj kialakulásának kezdetén. Nagy Endre megalakuló társulatának egyik állandó műsorszámadója már ő. A hazai némafilm első burleszkszínészeként felfigyel rá a világ. Kezdetben a német filmgyártás, majd az amerikai ” short-comedy” vonzza be személyét. Mind Amerikában, mind Németországban befutott színész, a burleszk műfajának egyik sztárja. Berlinben 32, míg Hollywoodban 40 (!) filmet forgatnak vele ekkor. A hangosfilm idejére visszatér Európába, ahol Hitler hatalomra jutásáig további 21 filmben játszik Berlinben, többek közt a legendás hírű, és filmtörténeti jelentőségű “Der Blaue Engel” (A kék angyal) című filmben (1930), amelynek ? Kocsmáros szerepe – kapcsán neve és munkássága végérvényesen belekerül a világ filmlexikonjaiba. 1932 után hazatér, és Verőcén kúriát vásárol, letelepedik a festői Dunakanyar magaslatán, nyugodt öregségről álmodozva. Forgat még néhány filmet idehaza, de a jobbra tolódó hazai politika elhallgatásra készteti, és lassan visszavonul a pályától. Hitler háborúja aggodalommal tölti el, és a biztosra vett halál elől – egy amerikai filmszerződés kapcsán – Hollywoodba készül ismét. Mindenét rokonokra-barátokra bízza megőrzésre, sok mindent elad, felszámolja ingóságait, majd elhagyja az országot. A háborús helyzet miatt az Atlanti-óceánon keresztül Amerikát elérni már nem lehet, ezért Kelet felé indul?

charles-puffy

Huszár Pufi a film hőskorának egyik első hazai világsztárjaként vonul be a nemzetközi filmtörténet nagykönyvébe, ugyanakkor számon tartják, mint a horror első filmjének kiemelkedő színészét is, de leginkább a burleszkfilmjei révén ismerik. Kifinomult, kedves társasági  lényét, önzetlenségét, segítő együttérzését már kevéssé. Hazai filmjeinek többsége megsemmisülvén, lassan elfeledik személyét itthon, munkásságának, rátermettségének, munkabírásának köszönhetően – nem túlzás – millióknak csalt mosolyt az arcára, szolgáltatott a nehéz években derültséget a világ legeldugottabb mozi-helyiségeiben szorongók számára akkoriban. A nagy mulattatók, Isten nagy szolgálói – mondják, mert visszahozzák a reményt a rossz megváltoztatására – és ő ilyen nagy mulattatója volt a nagyvilágnak, ne feledjük el személyét sohasem.

 

Életútja részletesebben

Kezdetek

Talán kevesen tudják, hogy biztosítási hivatalnokként kezdi pályafutását, s csak később határozza el, hogy az eseménytelen és kissé lélektelen hivatali munkát a sokkal izgalmasabb színpad világára cseréli. Beiratkozik, majd elvégzi az Országos Színészegyesület Színészképző Iskoláját, majd 1905. április havában lép színi pályára, a Feld Mátyás vezette Vígszínpadon. Aztán Vidor Pál igazgatása alatt a Népszínház tagja lesz. Karakterszerepekben látni, de színpadra kerül zenés darabokban is. Aztán később játszik a Magyar Színházban is, például Maeterlinck “A kék madár” című drámájában a testre szabott Kenyér szerepében tűnik ki. Nagy Endre a Modern Színpad Kabaréjához szerződteti 1908-ban, és itt veszi fel, (kapja) a Pufi keresztnevet. Ezentúl a joviális, vagy éppen mérges, kövér ember sok változatban bemutatott figurájával szórakoztatta a pesti kabarék, prózai magánszínházak közönségét, de elsősorban a Modern Színpad látogatóit.

1910 márciusától hat évadon keresztül játszik a Király és a Magyar Színháznál, de ne szaladjunk ennyire előre az eseményekkel. Térjünk vissza a kezdetekhez, a pályaindulás első lépéseihez.

 

Huszár Károly, a Thália Társaság tagja

Tevékenységének kevéssé ismert, és egyben első időszaka kötődik a szakmai hitele folytán rangot jelentő Thália Társaság működéséhez, amelynek 1906-1907 között tagja. Tegyük hozzá mindjárt, hogy ez a rang csak utólag íródik a Thália számlájára, mert az akkori hivatalos színházi szakma elitjének meghatározó része, egyszerűen, mint zengerájokban játszó “buzgó dilettáns” (Herczeg Ferenc, Beöthy, Márkus.stb) kezelik megújító munkájukat, és a futottak még kategória alján kezelve, próbálják leírni a benne résztvevőket. (.mintha mit sem változott volna a világ 100 év óta.)

Összesen két jelentős szerep fűződik a nevéhez a Tháliában, mégpedig a “Boubouroche”- és az “Éjjeli menedékhely”- előadásokban.

Az egyik nevezetes alakítása tehát, Courteline “Boubouroche” című műve egyik jelentős figurájának megformálása, még 1906. december 8-án. Az összesen négy alkalommal játszott darab főszerepét adó Huszár Károly mellett ott találjuk Törzs Jenő, Báthory Giza és Vámos Hugó nevét. Maga az előadás a Folies Caprice épületének, kissé “kopott és cafrangos” miliőjében zajlik, ám ezt a környezetet csakhamar feledi a közönség, az előadás, és egyebek közt Huszár Károly játékának varázsa révén. Az “artisztikus értékű rendezői felfogást tehetséggel és igyekezettel szolgálták a színészek is” – írja “A Hét” december 16-i száma (volt ilyen kritika is). A címszerepet  Huszár Károly játssza, és ahogy Márkus László, a nagyhírű direktor és rendező megfigyeli: “.eleinte valóban meggyőzően őszinte a játéka. Később azonban elkapatja magát, a vígjátéki benyomásoktól játékába zavaró sallangok vegyülnek, s ezzel ez a szenvedő ember a külső furcsaságokkal ható komikus figurák irányába tolódik el.” Valószínű, ez a színészi tulajdonsága vonzza, tereli később őt a moziszínészet irányába, és ugyancsak ez lehet az oka, az ő kevés színpadi felléptetésének is itt a Tháliában.

Hevesi Sándor Gorkij-rendezése a másik Thália-produkció, amit ugyanitt, a Folies Caprice mulatóban adnak elő, és amelyben ismét szép szerep jut Huszár Károlynak. De a produkciót nagyobb érdeklődés előzi meg, mint magát az előadást. A nagy várakozás hátterében pedig egy a megszokottól eltérő rendezés áll, holott nem történik más, mint hogy Hevesi Sándor felfogása lényegesen eltér az addig bevezetett Gorkij-rendezéshez képest, de attól is, amit Európa-szerte Max Reinhardt képvisel ekkoriban, egy másik irányt szabva.

Magát az egész Thália Társaság működését, fennmaradását erősen megtépázza ugyanakkor a pénztelenség, és a darabok, a szerzők kapcsán a hatóságok politikai bizonytalanságot sejtő apparátusa, és végül is a bürokrácia eszközével leterítik a nagyszerű színházi kezdeményezést. 1907 tavaszán, tűzbiztonsági előírásokra hivatkozva maradnak el például előadások, és ez végzetes a társulatra nézve. Hogy azután a bukás mögött, a “Thália-dilettánsait” ellenző hivatalos szakmai oldal álláspontját képviselő, és az ?Új Idők?-ben publikált lehúzó kritikák sora áll, ma már nehéz bizonyítani. Így az sem mondható ki egyértelműen, hogy a középszer, a sértett hiúság, a rang győzedelmeskedett a fiatalok józan kezdeményezőkészsége felett.

De a sandaságot jól mutatja, hogy a tagokat egyszerűen “felvásárolják” a korábbi nagy ellenzők színházai.

Az elmaradt bevételek miatti pénztelenséget kihasználva a Thália-tagok egy csoportjának a Nemzeti Színház, a Vígszínház, és a Magyar Színház állást kínál fel. Kürthy György, Kürti József, Forgács Rózsi, Kürti Sári, Somlay Arthur, Törzs Jenő, Báthory Giza és Garas Márton mellett Huszár Károly is kénytelen elfogadni a neki felkínált ajánlatot 1907 tavaszán. Huszár Károlyt a többiekkel ellentétben nem a nagy színházak ajánlata (ilyet ő nem kapott) csábítja el a Tháliától, hanem Nagy Endre, aki induló kabaréjához invitálja. Nem teljesen előzmény nélküli kettejük találkozása, hisz már a Thália időszakában is át-átrándul a kabaré világához, és Nagy Endréhez – Huszár Károly.

 

A magyar kabaré születésénél ott bábáskodik Huszár Pufi is

 

Így Nagy Endre Modern Színpad Kabaréjának indulásánál, már a “kezdő csapatban” ott találjuk Huszár Pufit, 1907 tavaszán. Nagy Endre első, és egyben induló műsorában már nem kis szerepet kap – mint pocakos Pósa bácsi, nemzeti színű szalaggal ő mondja a prológot a kabaré nyitószámaként. Maga a műsor egyébként a commedia dell’arte elf ojtott ős- és becses szórakoztató erejét szabadítja fel a műsor résztvevői közt. Az ösztönös játékkedv mindenkiből kihozza a komédiást, sőt, a jó értelemben vett ripacsot. Zerkovitz Béla dallal érkezik, Somlay Arthur Ujházi Edét parodizálja elképesztő humorral; László Rózsi Heltai Jenő két kupléját is elénekli, míg a fiatal, de már termetes Huszár Pufi matrózruhás gyereknek öltözve mókázik, míg Hetényi Heidelberg Albert zongorajátéka egy egész zenekart pótolva egészíti ki a műsort. Később Huszár Pufi egy rettenetes tengeri rablónak öltözve fújja a basszust Hetényi zongorajátékához. Huszár Pufi népszerűsége nőttön-nő, hisz kedves haragos vidámsága, groteszk megjelenése, és nem utolsósorban alakításai hamar a közönség egyik kedvencévé teszik. A kabaré ugyan nehezen indul, de annál nagyobb sikerre számít már a szezon további részénél, viszont a szezonzárásnál már szinte egész Pest Nagy Endre kabaréjáról beszél. Jártál a “Nagy Endrében?”, és “.a legújabb tréfák a Nagy Endrében hallhatók”, és hasonlók, sőt a korabeli kritikák egy része is a “Nagy Endrében” látható új műsorról szólnak. Így emlegetik a kabarét, a kabaréigazgatójának nevét használva, az intézményre.

 

Pufi, a kövér ember

“Mondja, nem szeretne sovány lenni?” – kérdezi egyszer tőle Palásti László egy riportban. “Egyáltalán nem – feleli Pufi. – Szeretem a kövérségemet, és valahogy úgy érzem, mintha engem is jobban szeretnének így, mintha sovány lennék. Nem is beszélve arról, hogy a karrierem startjánál éppen kövérségem játszott döntő szerepet.” (Palásti László: Búcsúinterjú Huszár Pufival, aki Londonba költözik – Délibáb, 1934. 15. sz.) Elfogadóan nyilatkozik kövérségéről sok más helyen is, hiszen mind moziszínészi karrierje, mind színpadi sikerei ehhez a testi anomáliához kötik.

 

Huszár Pufi, a magyar kabaré első állandó figurája

A kabaré Nagy Endre vezette korszaka előtt már szerepel Pufi, amikor még Bálint Dezső a kabaré direktora. De Bálint Dezső igen hamar felismeri konferansziéjának, Nagy Endrének színházteremtő tehetségét, és egy nap egyszerűen rábízza a műsorok összeállítását. Már akkor, ebben az induló műsorokban ott találjuk Huszár Pufit. Sőt, nemcsak hogy ott találjuk, hanem a Nagy Endre által még csak szerkesztette kabarénak is egyik első állandósított rovatát adja Huszár Pufi. Eötvös Károlynak öltözik, aki kávéházi asztalánál az öblös karosszékében hátravetve magát, virzsínia szivarjának hamvát permetezve, hónapról hónapra mondja el bölcsességeit a maga dörmögő, mély hangján Eötvöst parodizálva. Huszár Pufi ezt az alakítását valóságos fizikai önfeláldozással teremti meg, hisz valójában még közelebb van a későkamasz korhoz, mint a felnőttkorhoz, miközben egy idős, foghíjas, ősz öregembert kell kísérteties hasonlósággal megelevenítenie, amelyet idővel tökélyre visz. A fogorvosával például csináltat egy olyan foghidat, amely fekete és hiányos fogakat imitál, és egyedülállóan redves fogakat mintáz ott, ahol fogak látszódnak a valóságban is. Ezt a protézist kell a meglevő hibátlan fogsorára ráhúzni estéről estére. Gyakran a mondanivalóját is maga írja, a napi aktualitásokat is bő vérrel beleszőve. Mint szerző is remekel gyakran. Kellő poénokat visz előadásába, mondandójának íve van, csattanóval zárul, és számos elemet rögtönözve sző előző napi előadásába. Még Nagy Endre is érdeklődéssel nézi rendszeresen, hisz alig van két egyforma Huszár Pufi előadás.

 

Huszár Pufi, a kabarék mérges embere

Huszár Pufi később, a Nagy Endre teljes igazgatása alá vett Modern Színpad Kabaréjának nyitószáma is lesz . Mint az akkor oly népszerű Pósa Lajos bácsi jelenik meg a színen, nemzeti színű szalaggal átkötve dús pocakján, nagy, kövér, torzonborz Pósa bácsi-bajusszal, és haját is hátrafésülten mondta el prológusát a nagyszerű költő megszemélyesítésével. Köhécsel és krákog, kezében tengernyi papírgöngyöleget tart, pápaszemet tesz föl, akárcsak a jó öreg Pósa:

“Etre-etre, kis etre, nagy etre,
Fény derül, fény derül ma a kabaretre.
Alom-balom-cibalom,
Megnyitási alkalom,
Zengj most róla, pengj most róla
Csengő-bongó kis dalom.”

. és versben, rímekben dalolja el az eljövendő műsorszámokat Huszár Pufi azon a nevezetes első esten, ahol – mint mondják – ott van “tout Budapest”, ami maga egy csoda, hisz a kabaréban csak háromszáz hely van. Ebben a kabaréban Huszár Pufi a “locelech-ember” – ahogy Nagy Endre mondja, majd így folytatja – “szép pirosra kiföstve, szmokingban virággal, ingébe dugott piros selyem zsebkendővel kipöndörödött a színpadra és elmondta rettenetes avatag vicceit, mondjuk a kis Mórickáról. Vicc után tömzsi öklét megrázta a közönség felé, ezzel jelezte, hogy most kell nevetni” – emlékezik vissza a kezdetek Huszár Pufijára Nagy Endre, úgy is, mint a kabaré igazgatója. Egyébként a pesti kabaré indulásakor “megállapított rendje, tartalma, szövege nem volt a produkciónak. A színészek pillanatnyi kedvük szerint játszottak, az időtartam is attól függött, hogy mennyi kedvüket találták benne. Tulajdonképpen a színészek házimulatsága volt ez, a közönség csak kívülről hallgatta, akárcsak a ligeti vendéglő zenéjét a kívül ácsorgók” (Nagy Endre: A kabaré regénye).

 

Huszár Pufi a nemzeti ábrándok Kossuth Ferencét parodizálja rendszeresen

A magyar kabaré és a pesti kabaré mégsem az irodalmi ihletése és a színészi tréfáiban a commedia dell’arte rögtönzéseivel válik népszerűvé, hanem azzal a csínytevő szellemmel, amellyel a politikába belekotnyeleskedik. Az idők erre igen kedveznek, hisz ez idő szerint az Osztrák-Magyar Monarchia-kormányzás kettőssége számos élcelődésre ad alkalmat, nem beszélve arról, hogy az elbukott 1848-as forradalom nemes eszméi sorra a kormányzás realitásában szenvednek csorbát, amelynek végeredményeként a nemzet mélységesen csalódottnak érzi magát. Elveszti nagy kincsét, az ifjúság ábrándjait és eszményeit. Ezeknek az eszményeknek a hordozójául hazahozatják Olaszországból Kossuth Ferencet, a néhai Kossuth Lajos fiát, akiből aztán a dualista állam kormányának kereskedelmi minisztere is lesz. Ő lesz az a személy, akit a kabaré állandó és visszatérő pamfletjének hősévé is megtesz. Hogy rászolgált-e vagy sem, ma eldönteni nem tudjuk, az biztos azonban, hogy Kossuth Ferenc nevével a legelképesztőbb helyeken találkozni a lapokban. Beleszól az épülő Erzsébet híd építésébe mint hídmérnök, falugazdáknak ad tanácsot, vasútállomást ad át, iskolákat avat, és így tovább. Afféle politikai mindenes, s rövidesen egyebek között a Nagy Endre igazgatta kabaréban parodizálja elképesztő sikerrel Huszár Pufi estéről estére. Mindig államtitkárával, Szterényi Józseffel jelenik meg a nagyközönség előtt, akit a színen Bársony István kísérteties hasonlósággal személyesít meg. Ha Kossuth-Huszár Pufi beszél, akkor Bársony gesztikulál hozzá, és a hóna alatt kidugott kézzel törölgeti a homlokát és az orrát. Sőt, mindjárt első tréfájuk kapcsán országos hírnévre tesz szert Huszár Pufi, hisz a mindenről véleményt mondó, folyvást állást foglaló Kossuth Ferencet élceli ez alkalommal is. Történetesen egy színpadbeli állomáson az utasok kifogásolják, hogy az utolsó vasúti kocsi nagyon ráz, “tessen mán orvosolni”, erre a kereskedelmi miniszter elrendeli, hogy eztán az utolsó kocsikat le kell kapcsolni. Huszár Pufinak ez a tréfája szinte napok alatt bejárja az ország legtávolabbi szegleteit is, máig se tudni, milyen módon terjedve.

 

Egy évad a Magyar Színházban

Az 1912-1913-as évad is a Magyar Színházhoz köti, többnyire alkatára is illő karakterszerepeket alakítva. Grünfeld szerepét játssza egyebek mellett Nagy Endre háromfelvonásos komédiájában, “A miniszterelnök”-ben, amelyet Vágó Béla rendez. A hirtelen rossz helyen rosszul lévő miniszter története később még filmen is előkerül, de itt az eredeti történetet láthatják az akkori nézők Tanayné Halmi Margit, Z. Molnár, Báthory Giza főszereplésével, és Huszár közreműködésével.

A Bútorost alakítja Lengyel Menyhért “Róza néni”-jében, amely a Magyar Színház 1912-as őszi évad első és sikeres bemutatója. “Epizód szerepében Huszár minden szava kitörő kacajt vált ki a közönségből” – írja a “Színházi Élet” a darabról írott összefoglalójában. Kövér papot játszik  Bródy  Sándor “Királyok” gyűjtőcímű három egyfelvonásosának Rembrandt-ciklusában, amely az előadás  harmadik  egyfelvonásos darabja.  Drégely Gábor “A szerencse fiai” darabja kapcsán aratott nagy külhoni és hazai sikerek nyomában járó “Az isteni szikra” című színdarabjában pedig egy mindent elrontó habitűé figuráját alakítja, akinek baklövéseit igen nehezen lehet helyrehozni, mármint a darab cselekménye szerint.

A főszerepeket Csortos Gyula és Báthory Giza játssza. A ötfelvonásos, nagy kiállítású, éppen ezért szokatlanul nagy költségvetésű Maeterlinck “A kék madár” című mesejátékában a testre szabott Kenyér szerepét formálja az 1912-1913-as évad utolsó, májusi premierjétől fogva.
Az előadás-sorozatok szüneteiben pedig elsöprő módon idomul szinte pillanatok alatt barátságos modora a magyar színházbeli kollégák megszokott bensőséges csapattagjaiéhoz. Sőt, egy idő múlva már a Magyar Színház négy eszeként emlegetik Huszárt, Sebestyént, Tarnay Ernőt és Vágó Bélát. Ha valami vitás kérdés merülne fel a látóhatáron, ha szerelmi ügyekben kell tanácsot adni, ha szociológiai eszmék kerülnek előtérbe, vagy ha valakit ugratni kell, a betűrendben felsorolt urakra – élükön Huszárral – bizton lehet számítani a művész-társalgóban. Miközben bizonyos előadásokon játszik a Magyarban, más estéken fellép a színpadától éppen búcsúzni készülő Nagy Endrénél is. 1913 januárjának végén egy új műsorral lép a közönség elé Nagy Endre, amely műsort a korabeli lapok afféle záró tűzijátékhoz hasonlítják; mindenki, aki nála sikert aratott valaha, ott van a műsor egyik-másik részén. “Mintha a búcsúzó Nagy Endre egész gazdagságát akarná felmutatni, hogy annál jobban fájjon távozása az itt maradóknak.”   Látni a szurtos kis cselédként dalokat éneklő Vidor Ferikét, a fiatal 16 éves leánynak kinéző Kökény Ilonát, derülnek Kőváryn, Huszár Pufin éppúgy, mint Magyaryn, Máhron, Kabókon és Pap Jancsin, és utoljára látni a sanzonokat éneklő jövendő direktort, Medgyaszai Vilmát is.

 

Huszár Pufi moziszkeccsben, 1913

Huszár Pufit, a Nagy Endre kabaréjában ismertté vált komikust aztán egyre több helyre hívják. Egyebek között az akkor kialakuló moziszkeccs műfaj első filmjei egyikében már látható 1913-ban. A moziszkeccs tulajdonképpen francia közvetítéssel érkezik hazánkba 1911-ben. Az egyik mozgókép forgalmazásával foglalkozó hazai vállalat, az Omnia érdekes újításként reklámozza azt, hogy élő színészeket szerepeltet mozgófénykép-előadással kombinálva. Először a Nick Winter nevű detektívspecialista lép hazánkban a közönség elé ezzel az új technikával élőben, és filmvetítéssel kombinálva (1911). A magyar Projectograph filmvállalat ráérez erre az érdekes és újszerű megoldásra, a moziszkeccs néven elhíresült előadásokban rejlő üzlet nyereségességére, és vállalkozásba kezd: hazai gyártású filmszkeccseket készít. A Projecktograph sikerén felbuzdulva rövidesen jönnek mások is, akik moziszkeccs-vállalatot hoznak létre. Az 1912-1913-as esztendőkben már tucatnyi filmszkeccset készítenek hazánkban különböző cégek.

Ebben az időszakban, vagyis az induló moziszkeccs-hullám időszakában tűnik fel Huszár Pufi alakja is először filmvásznon. 1913-ban a Projecktograph harmadik filmszkeccsében, a “Krausz doktor a vérpadon” című filmben látjuk legelső filmszerepében Huszár Károlyt, Hadrik Anna (mint Krausz doktorné) és Mály Gerő (mint Krausz doktor) partnereként Kertész rendezésében, akit a Magyar Színház fiatal művészeként titulálnak még akkoriban – az Oscar-díjhoz is vezető filmkarrierjének indulásakor. A “Sárga liliom” című, akkor már a Magyar Színházban nagy sikert arató Bíró Lajos-színdarab megfilmesítését a Magyar Színház akkori tulajdonos igazgatója, Beöthy László, a Vezér kezdeményezésére valósítják meg. A filmforgatás jellemző anyagi nehézségeit jól illusztrálja az a tény is, hogy ez az a film, amiért a szereplők a gázsijukat jó másfél év múlva kapják meg, egyebek közt Kertész Mihály is. Kertész ugyanis a film egyik szereplője – élete első filmjében, Törzs Jenő, Vándory Gusztáv, Z. Molnár László és Sebestyén Géza partnereként. A második film, amellyel kapcsolatba kerül, mégpedig a film rendezőjeként, a “Krausz doktor a vérpadon” című filmszkeccs, amely élete első filmrendezése. A baljóslatú film a címe és a drasztikus témája miatt csúfos bukást hoz a szerzőknek, szereplőknek, rendezőnek egyaránt, mulatságos Huszár Pufi ide, Mály Gerő oda…
A film cselekménye egy álom köré rendeződik. Krausz doktorné, az egykori színésznő ugyanis álmában ismét sikereket arat a színpadon, és egy nap eljön érte a svájci király. Elmenne ő szívesen királyi szeretőnek, de hát ott van a férje, aki szemmel láthatóan nem hajlandó róla lemondani semmi áron sem. Hát akkor vérpadra vele! – így a királyi rendelet, és már suhan a bárd, hull a családfő feje a fűrészporos kosárba, amelyet azután a hóhér felmutat a bámész népnek. Ezen a fejen (Mály Gerő) megjelenik egy utolsó, keserves mosoly, és ez a mosoly néz vissza az asszonyra azután mindenünnen. Bárhová megy, bárhol jár, minden felé forduló férfi a vérpadra küldött férje arcára emlékezteti, mindenütt az ő utolsó mosolyát látja viszont. Sikoltva ébred fel, és ott látja férjét maga előtt, akit egy kissé rémisztő álom kapcsán tanul meg igazán becsülni, és megszeretni…

Az örökbecsű alkotás Szomaházy István és Hervay Frigyes szövegkönyve alapján készül, és a helyszíni szereplések nyújtotta előadás során kiegészül Szirmay Albert zenéjével, amit jobbára zongorán adnak elő. A moziszkeccsek ideje leginkább a tavaszi és a nyári idény, amikor is a színházak nyári szünetet tartanak, és a nyári színkörök mellett megcsappant kínálati oldalt javítva csalogatják be a közönséget vidám, látványos műsorral.

 

A “Krausz doktor a vérpadon” című moziszkeccs kapcsán így ír a “Kinotechnika”:

“(?) a mozirészben Huszár Károly adta tanújelét, hogyha moziszínpadra lépne, a közönség magyar Duci bácsija lehetne (?)” (Utalás a népszerű amerikai filmkomikusra, John Bunnyra.) S mintegy beteljesítve a jóslatot, röviddel később, a filmbemutató után Huszár Pufi Párizsban filmez a Pathé Filmgyárban, és mint pót-“Duci bácsit” hívják meg burleszkszínésznek. John Bunny, a népszerű Duci bácsi ugyanis több mint 170 filmjével jó üzletnek bizonyul akkoriban, és ezt a sikert némiképp megirigyelve az európai filmgyártás is fel kívánt zárkózni egy mulattató kövér ember burleszk vonatkozásaiban. Ám ott, Párizsban, egy csupán a sok jelentkező közt, és fiatal kora, no meg arcberendezése messze elmarad az ötvenes éveit taposó színészétől, akire némiképp emlékeztetnie kellene az utódnak – így tartják a film-mogulok legalább is. (ha egyszer valami sikeres, biztosan az lesz másutt) Pufi a sikertelen párizsi kaland után továbbra is itthon folytatja filmszínészi karrierjét.

Elmondhatjuk, hogy a balsikerű, vagy nevezzük nevén, a megbukott filmszkeccs egyedüli érdeme, hogy elindítja a filmszínészi pályán Huszár Károlyt, és felkelti Kertész Mihály érdeklődését a filmrendezés irányában.

 

Huszár Pufi és Kabos Gyula némafilmsztárként 

 

A magyar filmgyártás első szakaszában, az első világháborút megelőző időszakban forgatott filmek mára nem láthatóak, többségük nem maradt fenn, kizárólag a korabeli szakfolyóiratokból és leírásokból tudunk részleteket a filmekről. Így jár Huszár Pufi 1914 elején forgatott három rövidfilmje is, amelyet Kabos Gyulával közösen forgatnak.  Meg kell említenünk, hogy   Tábori Kornél hírlapíró közreműködésével készül el mind a három vidám rövidfilmből álló reklámízű kis ciklus. (Mozgófénykép Híradó, 1914. április 26.) A három kisfilmből egyedül a “Pufi cipőt vásárol” című maradt meg az utókornak, amelyről annyit még tudni lehet, hogy Molnár Ferenc készíti el a forgatókönyvét.

Bár megjegyzendő, hogy Molnár később ugyan tudni sem akar ezekről a bohóságairól, nem is említi sohasem név szerint a több filmet kitevő “gyermekeit”.

 

A Pufi-színpadi széria elindul

1915 augusztusában Budapesten, az Andrássy út 69. szám alatt, Medgyaszay Vilma Modern Színpad Kabaré néven társulatot hív életre, helyesebben a Nagy Endre vezette társulatot veszi át, Nagy Endre nélkül. (Pontosabban, a dolog napvilágra kerülésekor Nagy Endre félreáll, és Párizsba utazik.) Ezt a régi-új kabarét két évadon keresztül viszi, utána átadja Bárdos Artúrnak a színpad kezelését. A társulat induló tagságában továbbra is ott találjuk Huszár Károlyt,  Békeffy László , Boross Géza, Gellért Lajos, Vidor Ferike, Sajó Géza mellett. Természetesen az akkori produkciókban mindig fellép a direktorasszony, maga Medgyaszay Vilma is, többnyire sanzonokat énekelve. Huszár Pufi jeleneteit ekkoriban a neves szerző, Gábor Andor írja számára. (Pufi, a polgárőr; Pufi és a zsír; Pufi meg a sótartó; Pufi meg a gallér. stb.)

 

A második évad közepén azonban már anyagi nehézségek támadnak a Medgyaszay vezetésű kabaréban, amely anyagi problémák nem szűnnek később sem. Finoman szólva is akadozik a fellépti díj folyamatossága. Huszár Károlynak kapóra jön, hogy filmforgatásokra hívják, így az 1916-os év tavaszán már nem vesz aktívabban részt a kabaré munkájában.

 

 

Huszár Pufi a fronton szórakoztat

Huszár Pufi népszerűségét jól jelzi, hogy a közben világháborúvá terebélyesedő viszonyok közepette, a katonák szórakoztatására indul 1916 tavaszán, saját társulattal, “Pufi és társulata” néven. Korabeli híradások a frontra vonatkozó konkrét adatokat – háborús okokból kifolyólag – hadititokként kezelve nem közölhetnek, így pontos részletek írásos emlékei nem követhetőek a napilapokból nyomon. Valószínűsíthető, hogy korábbi moziszkeccseinek felhasználásával zajló műsorain mulattatja a frontharcosokat. Huszár Pufi mellett mások, többek közt Fedák Sári és Hegedüs Gyula is a frontvonalon harcolók szórakoztatását tekintik feladatuknak, saját utazó stábot létrehozva, Pufi társulatának vándorlásaival párhuzamosan. (Mozi Hét, 1916. március 19.)

 

10 évig távol Magyarországtól

1917 őszéig több mint 10 filmben játszik, a magyar filmgyártás kezdeti szakaszában. A nemzetközi filmes szakma is felfigyel rá, hisz tökéletesen megfelel alkati adottságával az akkor burleszkekben oly népszerű “kövér ember-sovány ember” látvány-ellentétpár nagydarab emberének. Karl Huszar néven néhány német filmben jut szerephez.

1917-ben Amerikába utazik, ahol több próbafelvételt készítenek róla, sőt, egy rövidfilmben főszerepet is kap. Több Amerikában forgatott filmről beszélnek ez időben, de tudni azonban csak egy kisebb lélegzetű, közel ötperces játékfilmről lehet manapság. Nemzetközi filmkarrierjének kezdete Amerikához köti, ám a legnagyobb sikert mégis Németországban aratja, 1921-ben, a “A névtelen ember” (Der Mann ohne Namen) című sorozat egyes epizódjaiban. A vesztes háborút követő fásult német hangulat egyik vidám-izgalmas és mulatságos sorozata ez a film, amelyben az egyik állandó és visszatérő szereplőt jelentő figurát játssza Karl Huszar (Puffy), a korabeli, már nagy és híres német filmsztárok partnereként. A filmsorozatot egyébként az a Georg Jacoby rendezi, aki később Rökk Marika filmjeit is irányítja, sőt, idővel férje is lesz. A harmincas évek második felében Jacoby a göbbelsi propagandagépezet filmes világának egyik jelentős személyeként számos olyan filmet rendez, amely miatt később – a háborút követően – nem engedik játszani filmjeit, propagandafilmeknek nyilvánítva azokat. Ekkor azonban még kezdő filmrendezőként ártatlan szórakoztatásra hívja a Karl Huszar néven szereplő Huszár Pufit , és Harry Liedtket, Paul Ottót, Edith Mellert, Lori Leux-ot, és a szereplőgárda többi tagját.

 

Huszár Pufi német némafilmkorszaka

1921-ben Lil Dagover, a kor nagyhírű német sztárja oldalán kettős szerepben is látható Fritz Lang egész estés klasszikussá váló horror-mozijában, a “Der Müde Tod“-ban. A filmet még ma is a legjobb német némafilm kategóriájába sorolják a külföldi filmkritikusok. A történetét azóta tucatnyian feldolgozták, átírták, újraforgatták, időről időre előkerül a film cselekménye egy-egy repríz kapcsán, témája miatt. Hiszen a fiatal lány, aki szembenéz a megszemélyesített halállal; a fiatal lány és az idős férj kapcsolata egy örök téma marad, talán az idők végezetéig. (Mellesleg a film DVD-n külföldön ma is forgalmazott, mint a külföldi filmekkel foglalkozók számára “ajánlott irodalom”.)

A film egyik érdekessége, hogy némely kópiát akkor kézzel, retousch-tintával megszíneznek, és így létrejöhet a “színes film” is, közvetlen az első világháború után. Még ha kevés színt használva is, de megjegyzendő, hogy elképesztő teljesítmény filmkockáról filmkockára átpingálni sok-sok száz méteren keresztül a filmszalagot. A film másik érdekessége, hogy Huszár kettős szerepben látható. Császárt játszik a cselekmény vezérfonalát biztosító történetben, továbbra is Karl Huszar néven, de a film egy pontján Charles Puffyként is színre lép, önmagát alakítva, és a hollywoodi múltjára utalva.

Több filmje közül kiemelnénk a Somlay Arthur Willi Wolff-fal írott forgatókönyve alapján készült “Das Rätsel der Sphinx” (1921) című filmet, amelyben Charles Puffyként jelenik meg, és a film sikerére való tekintettel az ismert hazai színész, Somlay másik német filmjében is játszik, a “Die Abenteuerin von Monte Carlo“-ban, ahol Somlay Arthurnak a forgatókönyvírásban továbbra is partnere Willi  Wolff.

1922-ben egy rövid kitérőre áthajózik Hollywoodba, forgat is egy filmet, de Georg Jacoby szerződése várja ismét Berlinben, ahol a kétrészes Jacoby-film egyik jelentősebb karakterszerepét játssza el. (Seine Exzellenz von Madagaskar – 1922) Berlin és Hollywood közötti ingázása később is része életének, hiszen az akkori világ két filmfővárosa ez a két hely akkoriban.

 

Puffy, a kérlelhetetlen jó barát

Még az első világháború idejére esik egyebek között Fazekas Imrével való barátsága, aki még akkoriban, mint a “Pesti Hírlap” újságírója, a nagy hírű Rákosi Jenő egyik munkatársaként volt ismert. Kettejük kapcsolata, mint látni, nem nélkülözi a burleszk elemeit sem, és nem lehetetlen, hogy másokhoz fűződő baráti viszonyára is ez valamilyen szinten jellemző lehetett. Huszár Pufi magánemberként is burleszkszínész volt, makacs, de kitartó, ugyanakkor bőkezű, hű barát.

Fazekas tisztelte a nála pár évvel idősebb, és kétszer – ha nem épp háromszor – akkora, és addigra már jól menő, befutott művészt, aki sokszor megosztotta társasági asztalát vele, a szegény kis újságíróval. Egy nap Balatonfüreden, ahol együtt nyaralt akkoriban a két család, az ebéd utáni asztalnál Huszár észreveszi barátjának néhány versét, átolvassa – és kijelenti, hogy jó drámaíró válna belőle. “El is szaladt rögtön a szemközti fűszeresboltba, papírt, tintát vásárolt, rám parancsolt, hogy most rögtön üljek neki a színdarabírásnak. Amikor tiltakoztam, bezárt a szobámba. Kifogtam rajta és kiszöktem az ablakon, de vesztemre, mert pont Puffy karjaiba ugrottam. Visszacipelt a szobába, ahonnan feleségem szöktetett ki a közeli erdőbe. Mind a ketten annyira féltünk Puffytól, hogy ott töltöttük az éjszakát. Puffy, miután látta, hajthatatlan vagyok, nem törődött tovább velem. Azután szomorúbb napok virradtak rám. Jött a kommün, menekülnöm kellett, és a kommün bukása után visszatérésemkor itt álltam minden krajcár nélkül. Eszembe jutott Puffy tanácsa, és utolsó szalmaszálként elhatároztam, darabot írok” – emlékezik vissza Fazekas Imre, a későbbi dráma- és filmszcenárium-író pályájának kezdetére. Folytatásként tudni kell Fazekasról, hogy néhány görbe úttal végül is a szerencsés véletlen hajóján köt ki. “Altona” című darabját megnézi ugyanis Adolf Zukor egy este, és hamarosan leszerződteti a Paramounth Picture-shöz szcenáriumírónak Amerikába.

“. Mint a sorsnak különös játékát kell megemlítenem, hogy nem volt az életemnek olyan mozzanata, amelyben Huszár Puffy szerepet ne játszott volna. Akár Berlinben, Londonban, Nápolyban, Hollywoodban vagy Mexikóban élt Puffy, rövidesen valami ok miatt nekem is ezekre a helyekre kellett utazni. Különösképpen tizenöt év óta életem beosztása attól függ, hogy Puffy hol tartózkodik. Állandó drukkban állok, mert folyton azt kell lesnem, hogy vajon Puffy melyik részére utazik a sártekének” – dohog Fazekas Imre. Huszár Pufi baráti köréhez tartozni szép, nehéz, de nemes küldetés, amelyet Fazekas Imre híven betölt. Fazekas szép színházi sikereket mondhat magáénak filmsikerei mellett később is. Filmsikereiről, külföldi filmsikereiről azonban meg kell jegyezni, hogy többnyire filmátiratokban, adaptációkban jeleskedik, az angol nem anyanyelvi színtű elsajátítása okán. A fokozatos politikai jobbratolódás következtében az alapjában véve Budapesten élő Fazekas 1938-ban idegösszeomlást kap, amely viszont végképp lezárja pályáját. Majd tízesztendős visszavonultság után éri a halál 1949-ben, talán épp azért, mert idő előtt került ki Puffy angyali védőszárnyai alól. Ámbár a gondoskodó Pufi-puttónak is menekülnie kell a halál elől – a halálba. De ne szaladjunk előre az eseményekkel. Térjünk vissza a húszas évek Németországához, ahol számos filmszerep várja Karl Huszart, és a háttérben valahol meghúzódva szinte bizonyosan ott találni valahol Emerich Fazekast is. Bár megjegyzendő, hogy Fazekas Imre csupán egy ágát képezi Huszár Károly kiterjedt és széles baráti, és egyben munkatársi körének. Mind Berlinben, mind Mexikóban, mind Hollywoodban, mind pedig idehaza nagy baráti társaság övezi őt, amelybe neves filmrendező, filmmogul éppúgy beletartozik, mint egy vézna újságíró, vagy nincstelen színházi titkár.

 

Karl Huszar saját filmvállalkozásba kezd

Német némafilmkorszakának egyik kiemelkedő alkotása a Fritz Lang rendezte “Dr. Mabuse, der Spieler” című, világsikert aratott misztikus thrillerje, amit az első horrorfilmek között is emlegetnek a film történetében. A kétrészes film másfél órára torokszorító izgalmat ad korabeli nézőjének, amelyben Huszár egy karakterszerepben tűnik fel. Lang a filmben szinte először használja Huszár Károly előnyös és igazi színészi képességeit, nem a sztereotip Duci bácsiként láttatja, hanem Hawasch-ként szoros része van a szigorú és titokzatos meseszövésben. A filmbeli megszokott elvárásoktól megszabaduló Karl Huszar következő filmjében már filmrendezőként jelenik meg a kor egyik kiemelt némafilmszínésznője, Henny Porten oldalán, aki Lia Lona színésznőként a film női főszereplője. Berlinben első filmes időszakának lezárásaként 1923-ban még kamerák elé áll, egy Willi Wolff (ezúttal már Somlay Arthur nélkül) rendezte vígjátékban alakítja a zsebtolvaj, sőt, a mindennemű tolvaj szerepét mint Leonidas Kleptomanides. Szerződése nem sokkal ez után Amerikába szólítja, ahol ez alkalommal hosszabban időz, mint azt gondolná, hisz a tervezett néhány hónapból végül is négy esztendő lesz.

Elutazásának egyik fontos kiváltó okává lesz az a vesztes vállalkozás, amelybe belekezd. Filmes tapasztalatait összegzendő ugyanis, Huszar-Film néven filmvállalkozást hoz létre saját befektetésként Németországban, 1923-ban. A filmvállalkozás első, s egyben utolsó filmje a Karl Huszar producersége mellett a saját, valamint Emmerich Frey, azaz Fazekas Imre forgatókönyve alapján megvalósuló “Freund Ripp” című film, amelyet a neves berlini színész, Harry Halm fia, Alfred Halm rendez. A filmben játszik a maga a nagynevű színész-édesapa, Harry Halm is, de megjelenik természetesen a producer úr, Karl Huszar is egy szerepben. A kamera mögé pedig Virágh Árpád áll operatőrként. A film bukása, egyben Huszár filmes vállalkozásainak végére és időszakosan berlini jelenlétének addigi fejezetére tesz pontot. Újabb anyagi impulzus megszerzéséhez, és emberi feltöltődés végett, valamint új feladatok kihívásának eleget téve, Amerikába utazik.

Charles H. Puffy, az ismert burleszkfilm-színész

1924-ben kezd újra Hollywoodban forgatni, első filmjében mindjárt Adolphe Menjou partnereként. Aztán rövidfilmek sokaságát készítik vele, és főszereplésével. Cowboyként lovagol, bankot rabol, és minden egyebet tesz, amit a ” short-comedy “-ben egy burleszkfilm-színésznek tennie kell. Közel 25 Universal-rövidfilm készül el Charles H. Puffy főszereplésével, amely kapcsán Amerika-szerte ismert, kedvelt és mulatságos filmszínésszé válik. Csetlik-botlik filmről filmre, ám még a legveszélyesebb jelenetekben sem alkalmaz kaszkadőröket. A többszöri felvételek során lóról lezuhanni, és látványosan elterülni a földön, ezerszer legurulni a lépcsőn, sárba zuhanni, hanyatt esni, mozgó vonatról leugrani – ezek nagyon mulatságosnak hatnak a nézőtéren ülve, de iszonyú fizikai megpróbáltatás egy színésznek, sőt, mindenféle akrobatikus előképzettség nélkül kifejezetten veszélyes. Később Huszár Károly lelki szemei előtt élete egyik rémálmaként jelenik meg az a néhány év, és vannak felvételek, jelenetek, amelyek kifejezetten iszonyúnak, végtelenül és elmúlhatatlanul hosszú időnek tűnnek számára. Ugyanakkor hallatlan kiszolgáltatottnak érzi magát, hiszen a kövér emberrel mindent meg lehet tenni az akkori filmes sztereotípiákban, és némiképp zavarja népszerűségének ez az együgyű formája, ugyanakkor a legprofesszionálisabban kiszolgálja az igényeket, és valóban szívből fakadóan mulattat. Ám a melankóliára nincs idő, mert egyik filmes helyszínt követi a másik, és szinte fel sem tudja fogni az eseményeket, már érkezik a következő impulzus, a másik forgatás. Színészi ambícióiról barátainak mesél, és keserűen szól jelenvaló szerepeiről. Tárgyakkal, holmikkal, dolgokkal pótolja a pótolhatatlant. Házat vásárol, és autóval közlekedik, drága, ?csináltatott? ruhákban jár, és elmaradhatatlan kubai szivarja állandóan a szája sarkában billeg. Fogadásokat rendez az emigráns magyaroknak, magánéletében derűvel és optimizmussal törődik bele helyzetébe.

 

Huszár Pufi sikere Amerikában

Talán eleinte ő maga sem érti sikereinek mibenlétét ott, az államokban. A más ízlésvilág?
– gondolhatnánk, és bizonyosan ez is igaz. Ne feledjük, a burleszk a köznépnek szól, az a sok ezernyi mozi az államok területén, a legutolsó kis településre is elkerülő filmek révén pedig elég már néhány jól sikerül film ahhoz, hogy ismert és kedvelt lehessen valaki – nem túlzás – milliók körében. Ez egy hatalmas erő, amit csupán akkoriban kóstolgatnak mind a mozisok, mind a filmmel foglalkozók, mind pedig a színészek maguk. Az ún. sztárkultusz első lépései ezek, amelyek hatásmechanizmusát ma már értjük valamelyest, akkoriban csupán ízlelgetik világszerte. Charles H. Puffy beérkezéséhez azonban egy érdekes előzmény is hozzátartozik, mégpedig kezdetben Duci bácsi, majd később Mr. Fatty ragyogása és nevezetes bukása.

 

Ki az a Duci bácsi?

Duci bácsiként az egész akkori világ ismeri, bár valódi nevét a John Bunny-t már kevesebben. Manhattan-ben született, New York City-ben még 1863-ban és hosszú út vezet számára, a közben kialakuló filmgyártásig, amely életének utolsó néhány esztendejét oly nevezetessé teszi. Nem sokkal a némafilmek tömeges gyártásakor felfedezik őt, az akkor már igen testes de felettébb kedves és mulattató arcú komikust. Első filmjét 1909 végén készíti és utolsót nem sokkal hirtelen bekövetkezett halála előtt 1915 elején. Több mint 170 filmet forgatnak vele ez idő alatt, és a filmburleszk műfajának egyik legelső, és legismertebb és legmeghatározóbb személyét tisztelhetjük benne. Ám az örökké vidám, kövér színész szíve egy este felmondta a szolgálatot, többé nem szolgálta a földi sikereket gazdájának Duci bácsinak. Halála őszintén megrázta az akkori filmkedvelő közönséget. Mulattathatott Párizsban André Deed Polidor néven a filmvászonról sokakat, vagy a tisztes nyelv és illemtanárból lett, tragikus sorsú Max Linder, a népszerű Maxi, népszerűségük már csak Duci bácsi nyomdokaiban járhatott. Sok próbálkozás és sok-sok próbafelvétel sem járt eredménnyel, Duci bácsi úgy tűnt sok évig, pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Aztán egy nap jön Fatty, és elhomályosítja Duci bácsi sikereit, sőt zajos sikerei, bemutatói révén el is feledteti a közönséggel már-már a tisztes, de kedves embert.

 

Ki az a Fatty?

Roscoe Arbuckle (1887-1933), azaz Fatty 1887-ben született Arkansasban – csupán három évvel fiatalabb, mint Pufi – , és eleinte vándorkomédiásként keresi sanyarú kenyerét, majd az első világháború idején a filmiparnál köt ki. Kövérsége miatt a burleszkfilmekben kap szerepet, amelyben leírhatatlan sikereket arat, igen rövid idő alatt. Karrierje egyre emelkedik, a közönség imádott kedvenceként pedig valósággal fürdik a népszerűségben, és az Arbuckle-mánia épp a tetőfokára hág, amikor 1921-ben (érdekes dátum: szeptember 11.) San Francisco-ban egy hétvégi partin vesz részt a népszerű komikus, amely rendezvény az alkoholmámor egy pontján orgiába csap át, és ez a parti végképp megtöri addigi végig emelkedő karrierjét. Ugyanis az éjszaka forgatagában Arbuckle szoros kapcsolatba kerül egy Virgina Rappé nevű hölggyel, ám a kaland során Arbuckle egy félreeső helyen intimebb kapcsolatba kerülve, a hölgy nyakába kapaszkodva oly súlyosan bántalmazza (fojtogatja) a hölgyet, hogy az nem sokkal utána a klinikára kerül, ahol a szegény színészkollegina ötnapi orvosi küzdelem ellenére mégis távozik az élők sorából. Roscoe felelősségét vitatják sokan. Vannak tanuk, akik a hölgy részegségéről beszélnek csupán és szerintük a túl sok ital kiváltotta hatások miatt fulladt meg a hölgy (öt nap múlva?).

Hatalmas sajtónyilvánosságot kap az ügy, a botrány bejárja Amerikát napokon belül, ráadásul címoldalon. A gyorsított eljárás során ügyvédei Arbuckle “Fatty”-t, a sztárt felmentik a vádak alól, tisztára mossák a törvény előtt, de nem így az emberek előtt. Az erkölcsileg “megbicsaklott” filmkomikusnak nem bocsátanak meg a nézők, különösen az amerikai női-egyesületek. Mozgalom indul a “Fatty”-filmek bojkottálására – élén ezen női szervezetek – amelyet – minthogy nők kezdeményezték – eleinte senki sem vesz komolyan, ám a sok száz tátongóan üres mozi anyagi csődje hetek alatt véresen komoly helyzetet idéz elő. A mozisok, és azután a filmipar maga is ejti Fattyt, aki eleddig milliókat hozott, ám az új helyzetben már milliókat veszítenek rajta. Fatty maga fel sem fogja, mi történik körülötte. Pár héttel korábban százak, ezrek várták, ahová csak érkezett filmbemutatói során, most pedig egy varázsütésre
– egy mámoros és homályos éjszaka után – mindenki elfordul tőle. A filmiparból is kikeveredik végül. Sorsa innentől fogva egy szomorú vergődés. Több privát próbálkozása a filmmel sorra megbukik, pedig még Európába is átjön egyszer, Londonba, de csak egy sovány kísérlete marad a kövér embernek, aki vendéglős lesz végül New York külvárosában. Közben volt kocsmáros Mexikóban, és farmer Texasban. Próbálkozott a hangosfilm idején is, a régi trükkökkel, de a közönségnek nem kellett. Úgy érezhette kiment a divatból, ám mindenki pontosan tudta, ki ő, bárhol is jár, és mindenki úgy tett, mintha ő senki sem lenne. Gyakran és szinte folyamatosan mentegetőzik, folyton bizonygatni akar, ám akkor is ő marad a bukott lúzer, aki senkinek sem kell már, és nem szerencsés a társaságában sem mutatkozni. Amikor alkoholistaként elhunyt, csupán egy apró hírérdekesség marad a lapokban, és ezrek sóhajtanak fel: “Na végre, bevégeztetett.”

 

Charles H. Puffy jelentősége az amerikai filmgyártásban

1924-ben a Fatty-ügy némiképp elcsendesülőben van, de a Duci bácsit pótló Fatty hiánya az amerikai mozikban vitathatatlan. A filmes világ számos próbálkozása a kövér ember pótlására mind ez idáig hiábavaló erőlködés maradt csupán, pedig sok kövér jelölttel próbálkoztak Fatty mozivászonról való eltűnésétől fogva. Ekkor lép a színre Charles H. Puffy, a kölyökképű, kedves, mosolygós, esendő figura, aki ráadásul emlékeztet vonásaiban, arckarakterében, sőt, játékában is Fattyra, sőt majdnem egykorú vele, és a Janus-arcú Fatty mintegy jó kiadású változatává válik igen hamar. Az Arbuckle-ben csalódott milliók szeretete fókuszába kerül hirtelen Puffy úr Európából, az Universal stúdió kellő hátszelével. De ne feledjük, Puffy csupán egy csillag az akkor már dúló filmipar egén. Zigoto, vagy másképpen Larry Semon, John Barrymore, Richard Barthelmess, John Boles, Ronald Coleman, Jackie Coogan, Stan Laurel és Olivier Hardy, Charlie Chaplin, Buster Keaton, Max Linder, Harold Llyod, Tom Mix, sőt, a nők kedvence, a tragikus sorsú Rudolph Valentino mind-mind kikövetelik a maguk vezércikkeit a magazinok, újságok mozirovatában, a szebbnél szebb színésznők hadáról nem is beszélve. Tehát Puffy sikere is viszonylagos, sem túlértékelni, sem pedig alulbecsülni nem szerencsés. Ő a 300-600 méteres és 35 mm széles ún. ” short-comedy “-k, a burleszkfilmek egyik kedvelt figurája, amelyet csokorba gyűjtve vetítenek akkoriban a mozisok, más filmekkel együtt Amerika-szerte. Filmjei közül számos az un. Bull’s Eye Comedy sorozatban kerül gyártásra, ill. vetítésre, más ismert burleszkszínészek egy-egy filmjével egyetemben. Viszont egy-egy ilyen hetente, kéthetente jelentkező sorozatban kell lennie egy újabb és újabb Puffy-filmnek is.

Puffy amerikai filmsikerei főképp az 1924-1927-es években érik el a maximumot, Puffy burleszkszínész aranykorának is nevezhetnénk ezt az időszakot. Érdekes, hogy a világ filmhistóriája a horrorfilmek egyik korai sztárjaként is nyilvántartja, főképp a “Dr. Mabuse.” című filmbeli alakítása miatt.

Amerikai filmjeiben partnerei többek között Raymond Griffith, Adophe Menjou, Viola Dana, Helen Broderick, Conrad Veidt, Ricardo Cortez, Alice White, Betty Compson, Lon Chaney, a Korda Sándor-exfeleség, Korda Mária , sőt, a “The Love Thief” című amerikai melodrámában még Beregi Oszkárral is játszik együtt, aki egy minisztert, míg Huszár egy hercegi testőrt alakít. Filmjeiben többnyire Elsie Tarron a partnernője, Mack Sennett felfedezettje, aki Elsie Maud Tarronként született 1903. szeptember 3-án, és a némafilmek idején játszott karakterszerepeket, gyakran Puffy oldalán. Elsie később Andy Clyd színpadi és moziszínész feleségeként él visszavonultan Los Angelesben, 87 éves koráig. De játszik Puffy más kollégákkal is visszatérően több filmjében, olyanokkal, mint Billy Engle és Mildred June.

A forgatókönyvek többségét Slim Summerville, vagy Harry Sweet írja, míg a Bull’s Eye Comedy filmeket elsősorban Richard Smith gyártja számára, aki később más Charles H. Puffy ” short-comedy “-szcenáriumírója is lesz.

 

Újra itthon

Majd tízévnyi távollét után rövid időre Budapestre látogat, 1927-ben. Jobbára családlátogatás ez, de szállodában lakik, ugyanakkor rácsodálkozik a változásokra, a kialakult és éppen tomboló színházi válságra, a nehéz gazdasági körülmények miatti szegénységre, és az épp bonyolódó korona-pengő pénznemváltozásra, a sok-sok háborús nyomorék koldusra. A monarchia elbukása kapcsán töredékére zsugorodott magyar ipar és mezőgazdaság, mint egy lefékezett gőzmozdony, a tehetetlenségi erők folytán ekkorra éri el mélypontját, a stagnálást, a megállást, a háborút követő hét esztendő során. Egy kisebbé váló ország számára kevesebb ipari üzem, kisebb mezőgazdaság válik szükségessé, és ezek a létesítmények válság formájában fokozatosan halnak el. Az állam egy kis országban nagyobb szerepet kap, és az erre való átállás szinte még ma sem ment maradéktalanul végbe. Ahhoz lehetne hasonlítani, mintha az USA a bukott vietnami háború után elvesztené egyik napról a másikra államainak kétharmadát infrastruktúrájával, iparával és mezőgazdaságával együtt. Nehezen lehet bölcs előrehaladást kijelölni ilyenkor egy ország számára. Magyarország számára a kézzel fogható válság 1925-27 táján jelentkezik először, infláció, nagy nyomor, szegénység, magas munkanélküliség formájában. Huszár Károlyt mélyen lesújtja a valóság. Eltűnt addigra a bohém éjszakai Budapest – Pufi által is jól ismert minden kedves figurájával egyetemben. Mintha a háború végeztével valamilyen láthatatlan szellő keresztülfújt volna minden kávéházon, és köddé válnának egy csapásra a régi megszokott hangulatok, szereplők, arcok. Csalódottan tér vissza Amerikába, ahol azonban újabb feladatok várják, és nincs idő elmélázni az otthon maradt valóságon.

 

Huszár Pufi Hollywoodban él

136 kg, és a magasság úgy aránylik a szélességhez, mint 1:1. Kerekded és folyvást nevet, ugyanakkor elegáns és mindig lóg egy szivar a szájából. Szívesebben és jobban beszél magyarul, mint angolul. Pufi az első európaiak egyike is, aki megjelent egykor színészként Hollywoodban – közvetlenül az első világháború befejezése után nem sokkal. Sőt, a magyar filmszínészek érkező hulláma előfutárának is tekintik sokan. Mint idegennek, európainak, és mint bevándorlónak nagyon sokat kell küzdenie, amíg valamiféle karriert csinálhat a burleszkfilm amerikai világában. Groteszk mimikája, alkata, csibészes tekintete, kedves mosolya azonban igen hamar kedveltté teszi a közönség körében. Megemelkedik gázsija is, és rövidesen a beérkezett némafilmsztárok egyike Hollywoodban. Viszont amikor “bearrivált” lett a filmes szakmában, és már van kellő pénze arra, hogy partikon is megmutathassa, kicsoda is Charles H. Puffy, akkor sem ragadja el a pénz világa, nem változtatja meg a dollár. Még az oly sok sem.

 

Pufi, a hagyományteremtő  

Felesége főz, mert Puffy nehezen bírja az amerikai kosztot. Babgulyás, pörkölt nokedlival , rántott csirke, paprikás krumpli, no meg baracklekváros palacsinta a menü Hollywoodban is. Szokássá teszi mint az első beérkezett magyar filmszínészek egyike, hogy vasárnap délutánonként a frissen vásárolt hollywoodi házának kertjében egy nagy asztalt terítsen, és minden magyar, aki eljön – függetlenül attól, ismeri-e vagy sem -, egy jó hazai ebédet kapjon. Sőt, úgy intézi lenyűgözően kedves és humoros modorával, hogy pénzt is tömködjön azok zsebébe, akik kicsit mohóbban ették az ebédet. Az “áldozat”, a rászorult észre sem veszi, hogy Pufi egy-egy kabátigazítás kapcsán megajándékozza, csak amikor véletlenül a buszjegyre valóért matat később a zakója zsebében, bukkan az idegenül ható tíz-húsz dolláros bankjegyekre, vagy épp otthon talál rá a zsebben lapuló melegszívű adományra. Amikor csak teheti, mindig ad mindenkinek, és sohasem vár köszönetet érte, ugyanakkor nem szeret beszélni róla. Mesélik, többször fordul elő, hogy amikor valaki visszafordul a kapuból megköszönni a pénzt, Pufi értetlenül néz rá, majd meleg hangon elhárítja a hálát, és mosolyogva felfelé mutogat, hogy, kérem szépen, tessék inkább templomba járni a köszönet végett, ne hozzá.

 

Huszár Károly amerikai filmes korszakának vége

Amerikai korszakának második felében néha sikerül kilépnie a tőle “elvárt” szerepköréből, és használják színészként is, mint például Korda Sándor vígjátékában, a “Szép Heléna szerelmei”-ben. Ám csupán a szoros baráti köréhez tartozók fogadják el egyéni törekvéseit. A fellángolásokat leszámítva, a régi sztereotípiák szerint “üzleti szempontból” újabb “short-story”-k várják, tehát marad továbbra is burleszkkomikus az Újvilágban. Ettől eltérő alakításban egy másik Korda-filmben, a Bíró Lajos forgatókönyvéből átírt ” Sárga liliom “-ban látható, ami ott Amerikában a “Yellow Lily” címet viseli, és Tárna polgármesterének szerepét bízzák rá a nagynevű filmes mesterek. Utoljára egy amerikai-olasz hangosfilmben játszik kettős szerepet Hollywoodban, 1929 legelején, igaz, akkor is Vajda László, egyik barátja, a forgatókönyv egyik írója tudja valóban “rászabni” a szerepeket. Aztán 1929 tavaszára egy Marlene Dietrich-film felajánlott szerepére visszatér a jó öreg Európába, s Berlinben forgat ismét.

 

Újra Németországban

Régi partnerével, Harry Liedtkével (Lerski) játszhat hát ismét egy Párizsban játszódó filmdrámában, a “Csókolom a kezét, asszonyom” (1929) című hangosfilmben, viszont először a később hatalmas karriert befutó Marlene Dietrich partnereként, aki egy elegáns dámát, és egyben az ő filmbéli feleségét alakítja. A film egy szerelmi háromszög kapcsán rámutat a XIX. századból ittragadt konzervatív párizsi társadalmi viszonyok tarthatatlanságára, a régi feudális Európát szembeállítva a merkantilista világgal. Karl Huszar a kövér, gazdag, konzervatív férj, Percy Talandier, akinek ifjú felesége (Marlene Dietrich) egy este találkozik Lerskivel (Harry Liedtke), a pincérrel, akiről kiderül, hogy tulajdonképpen gróf, egy elegáns, orosz menekült arisztokrata, és mint az várható, ebből a találkozásból számos bonyodalom származik. A film nagy siker, túl a történeten, a nagyszerű szereplők játékán, az újdonság erejével hat mint részbeni hangosfilm, amely sikerből a nagyszerű és nagy sikerű Richard Tauber énekes alakítása is kiveszi a részét. Tauber, akárcsak Karl Huszar, vagy Dietrich, a hitleri hatalomváltás után elhagyja Németországot, még szülőhazáját, Ausztriát is, ám ő akkor Londonba emigrál.

Néhány némafilmet követően az első, részbeni hangosfilmben a régi barát, az amerikai támaszpontját Berlinre felváltó Vajda László ajánlására kap szerepet az ” Asszony nélküli ország ” című vígjátékban, ahol régi honfitársával és volt kollégájával, Verebes Ernővel mulattatják a mozinézőket, nem csak Németországban. Akárcsak a soron következő Bolváry Géza rendezte némafilmben, ahol valóságos magyar színészcsapat vonul fel a német zászlók alatt; a Szenes Ernővel, Halmay Tiborral kiegészített filmszereplők névsorában Karl Huszar és Verebes Ernő mellett a főszerepet ezúttal is a régi kolléga, Harry Liedtke adja, igaz, ő akkor már fontolgatja, hogy megtanul magyarul, az egyszerűség kedvéért, nyilatkozza tréfásan egy lapban.

 

A kék angyal” és Karl Huszar – 1930

Az Európába betörő hangosfilm első és egyben egyik leghíresebb alkotása “A kék angyal” (1930) című Josef von Sternberg-zenés dráma. Tucatnyi elemzése megjelent már Marlene Dietrich Lola-alakításának, és a később számos Oscar-díjat magáénak tudó Emil Jannings alakította Rath tanár úr történetének. Talán kevéssé ismert tény, hogy a filmtörténetnek ebben a kiemelkedő alkotásában szerepet kap Huszár Károly is, mégpedig annak a vendéglőnek a kocsmárosát alakítva, ahol a korosabb, ámde megbecsült tanár úr megismerkedik Lolával, az éjszakai élet múlhatatlan szépségű csillagocskájával (Marlene Dietrich). Epizódszerepében a halhatatlanok társulatának nemzetközi arcképcsarnokát gazdagítja az egyetemes filmtörténet nem túl kicsire sikeredett könyvében, és a kocsmáros szerepével végképp eléri, hogy a világ szinte valamennyi filmlexikona önálló szócikként megőrizze Karl Huszar emlékét is, még ha idehaza egyre halványuló emléke kissé elmosódottá teszi is – nem kis – alakját.

 

Karl Huszar második aranykora – Berlinben

A hitleri hatalomra jutásig Huszár Károlyt Európában marasztalja a filmipar, Berlin és Budapest között ingázva. Hollywoodi sikereinek és a “A k ék angyal” varázslatos európai, sőt, amerikai diadalútjának köszönhetően nem szűkölködik film- és színházi szerepekben, hisz csak a filmkamerák elé 1929-1932 között több mint húsz különböző német filmben áll. A magyar barátságok szálai keresztül-kasul fűzik németországi életét is. Hol az éppen Németországban is sikeres szerző, Nóti Károly szövegkönyve alapján készülő filmekben kap szerepet, hol az akkoriban Berlinben tevékenykedő Székely István, vagy Korda Sándor hívja meg a német produkciók sorába. Berlin nincs messze Budapesttől, és ennek köszönhetően sokkal gyakrabban utazik haza Magyarországra, mint korábban. Játszik egyebek közt a “Die Grosse Sehnsucht” című Székely István-filmben, amelyet az élete során 6 Oscar-jelölést
és 2 Oscar-díjat elhozó Pressburger Imre írt szellemesen, a kor nagy filmcsillagait is felvonultatva, ahol ezek a sztárok önmagukat alakítva jelennek meg a film cselekményének egy-egy pontján, az események filmes világába szőve. Így látható Karl Huszar is, elegáns öltönyben, az elmaradhatatlan szivarral a szájában, autójával, olyan ünnepelt filmcsillagok társaságában, mint Liane Haid, Anny Ondra, Olga Tschechowa, Camilla von Hollay (Hollay Kamilla), Harry Liedtke, Conrad Veidt, vagy a magyar Verebes Ernő. A szcenáriumírón és a rendezőn kívül a stáb tagjaiban további magyar filmeseket is találunk, mint a jelmeztervező Várady Tihamért, és a produkciós managerként szereplő szilágysomlyói születésű Joe (Joseph) Pasternákot.

 

Huszár Károlyt honvágya hazahozza

Kevéssé ismert, hogy Huszár Károly azon kevesek közé tartozik – legalábbis első nagy elhatározása szerint -, akik nem a hitlerizmus alatt, hanem már némiképp korábban elhagyják Németországot. Igaz, e mögött a döntése mögött nem politikai okok húzódnak elsősorban akkor, hanem egy egyszerű, de feloldhatatlan érzés: a honvágy. Amikor Pufi úgy dönt, Magyarországra költözik, egy sereg német szerződést bont fel egyoldalúan, köztük olyan jelentős anyagi hátránnyal járó szerződést is, mint amilyen az Allianz-gyáré . Honvágya van, igen erős honvágya. Nem tartozik külföldön a rosszul kereső színészek közé, így hazatérve megkeresi, mert megkeresheti maga számára a legoptimálisabb vidéket.

A festői Dunakanyar egyik legkiesebb vidékén, Nógrádverőcén vásárol egy megejtő szépségű birtokot 1931-ben, amit a verőceiek csakhamar elneveznek Huszár-laktanyának, méreteire – mármint a ház méreteire – való tekintettel. Természetesen nemes elhatározása a hazai letelepedésre, és a filmes visszavonulásra ideig-óráig tartó szalmaláng elképzelés maradt. A Dunakanyar csöndje ugyan pihenteti, de az örök nyüzsgésben létező művészt újabb és újabb célok felé sarkallja. Rövidesen ismét Berlinben találni. Viszont, ha itthon tartózkodik, akkor a Huszár-laktanyában él, míg a forgatásokra és esetleges színpadi szerepeire ideiglenesen utazik Budapestre, vagy Berlinbe.

 

Hazatelepül

1933-ban, a németországi politikai választások során, amikor Hitler pártja győz, a kemény kéz elvei szinte elsőként a filmes szakmát sújtják. Számos filmet akkor “átértékelve” rossz alkotásként tilalmi listára helyez a német hivatalos kultúrpolitika, természetesen vallási alapon szelektálva a művészi szempontokat, és a szórakoztató jelleget háttérbe szorítva. Huszár számára hiába a siker, hiába dédelgetett kedvenc állapot, hiába a sok jó, régi barát, mennie kell, sokakkal együtt, és ezen még a kormánykörökhöz közel álló Jacoby sem tud segíteni, Karl Huszar elhagyja – ezúttal végleg – Németországot. Hazatelepül. A már megkezdett német-magyar filmet – “Budapesti románc” címmel – itthon fejezi be Bolváry Géza és Székely István rendezésében. Nem történik másképp ez a szerződéssel lekötött “Kismama” című német-magyar filmmel sem, 1934 legelején. Gaál Franciska főszereplésével hol Bécsben, hol Magyarországon vetítik, de az elkészült alkotás nem kerülhet már Németországba, ahová eredetileg szánták. Az elsősorban a német piacra készült két további film is hasonlóképpen jár, jószerivel Ausztriáig jut el a forgalmazás tekintetében, hiába készült el Magyarországon német nyelven, és vállalt benne szerepet Huszár Károly. Így a “Három és fél muskétás” (1935) és a “Minden jó, ha vége jó” (1935) című filmek sem kerülnek bemutatásra Németországban. A film volumenéhez képest a bevétel jócskán elmarad a remélttől, és a németországi forgalmazásból származó kiesés még a vártnál is nagyobb érvágást jelent a befektetőknek, akárcsak a korábbi produkciók esetében. A magyar filmesekből álló, hazatelepült egykori kolónia tagjai számára a német piac kapui bezáródtak, új üzleti lehetőségek felé kell tekinteniük, és sokak számára ez az új terület az akkori filmgyártás másik pólusa: Amerika. Jó részük ekkoriban hagyja el az öreg kontinenst, és kezdenek új életet a világ másik felén lévő Hollywoodban. A legenda úgy tartja, hogy ekkoriban áll egy magyar nyelvű tábla az egyik nagy filmstúdió bejáratánál, ezzel a felirattal: “Nem elég, ha magyar vagy, tehetségesnek is kell lenned!” Hogy igaz, vagy sem? Lényegtelen, de jól reprezentálja az emigrációba kényszerült magyarok egy részének tehetségét, helytállását abban a világban, ahol a legjobbnak lenni az egyetlen útlevél mindenhez.

Huszár közel húszévi távollét után keres magának helyet a hazai színház és film világában, ahol már egy generáció nőtt fel úgy, hogy őt jobbára csak hírből, és külföldi vándorlásainak híradásaiból ismerhette. Természetesen a régi barátok Szőke Szakáll, Verebes Ernő, Nagy Endre, és a filmes világ számos képviselője révén hamar otthonra is lel hazatérve. Erre az időszakra tehető, hogy három, magyar nyelven is forgatott hazai filmben szerepel, amely filmszerepek élete utolsó filmszerepléseinek is bizonyulnak egyben. Utoléri a horogkeresztbe kapaszkodó németországi sas sötét árnyéka itthon is, és bár Magyarországon szintén egyre kevesebb feladatot vállal, és vállalhat származása miatt, lassan ideiglenessé válik véglegesnek szánt letelepedése.

 

Magánélete a Huszár-villában

Nógrádverőcén, az 1931 nyarán megvásárolt ún. Swadló-villában él – amikor épp itthon tartózkodik – , amely Verőce egyik legmagasabb pontján helyezkedik el. Pufi tehát ide vonul vissza, távol a város és a szakma zajaitól, még a harmincas évek közepe táján is, a magyar gazdálkodók egyszerű és nyugodt életét élve. Kúriájának falain olyan kortárs magyar festők képei lógnak, amelyek közül nem egy ma a Nemzeti Galériában található, némi áttétellel persze. (Amerikába településekor szinte mindenét értékesíti, rokonoknál rejti el) Jó ízléssel választja el az igazi művészi értéket a kor divatjától, és olyan festőket támogat többek közt vásárlásaival, akik akkoriban nehezen tudják értékesíteni műveiket, de művészetük kultúránk szerves része azóta is, mint Csók István, Rudnay Gyula, Vértes képei. Rendkívüli hegedű gyűjteményének darabjai között megtalálható volt Stradivari, Del Gesu, Amati, és ezek elsőrangú kópiái is. Akkoriban kevés ilyen jó szemű, ugyanakkor gáláns mecénást, művészetpártolót lelni kis hazánkban.

“Keserves évek fárasztó munkájának gyümölcse ez a kis birtok? – mondja Huszár Károly végigtekintvén házán. ? ?Naponta gyermekies örömmel ébredek itt a verőcei kis birtokomon, s arra gondolok, hogy ezért a nyugalomért és megelégedettségért érdemes volt kaktuszbokrokba ülnöm, kocsiról, autóról leesnem, bokros ló hátán ügyetlen cowboyként lovagolnom, Hollywoodban, negyvenfokos hőségben – mások mulattatására. Ez a birtok némiképp kárpótol azokért a keserves órákért, amikor vázákat törtek el a fejemen, lekváros lepényt vágtak az arcomba” – és a volt hollywoodi magyar burleszkszínész jóízűen nevet Verőcén, azon a bohócmunkán, amely annak idején az ő számára nemritkán kínzást, bosszankodást és némi megalázottságot jelentett. “Boldog vagyok – mondja -, most már elsősorban gazdálkodó vagyok, aki meg tud élni a földjéből, s csak másodsorban színész.” A Huszár-villa, ahogy eztán nevezik, a nyugalom és a visszavonulás szigete a művész számára. “Természetesen nem mondok végleg búcsút a filmnek és a színpadnak – folytatja 1933-ban -, de itt, a Huszár-laktanya nyugodt árnyékában lesz elég erőm ahhoz, hogy a jövőben csak olyan szerepet játsszak el, amely nem csak pénzt hoz, hanem százszázalékos színészi, művészi kielégüléssel is jár.”

 

A verőcei évek

A harmincas évek második felére már egyre kevesebb szerepet vállal. Visszahúzódva, többnyire verőcei birtokán található. Lovaival van elfoglalva, vagy kertészkedik helybeli segítőivel. Időnként a korabeli hazai és külföldi művészvilág jár hozzá egy-egy fogadásra. Ilyenkor Pestről Huszár saját kocsisa hozza-viszi gyakran a vendégeket. Verőce kedvesen bánt a hírneves hazatelepülővel első pillanattól fogva. Már az elején, még amikor alig egy esztendeje lakik Verőcén, a helybeliek régi szokásuknak megfelelően “díszbírót” választanak az őszi szüret alkalmából, és 1932-ben Huszár Pufit kérik fel erre a néhány órás, de nagy tisztség betöltésére. Pufinak díszes bírói ruhát kell csináltatnia erre az alkalomra, a szüreti mulatságra. “Alig egy éve lakom itt köztetek, de Verőce máris második hazám, semmi áron nem tudnék megválni tőle. Okosak és érdekes itt az emberek, szeretem őket. Még jobban, mint a hollywoodiakat.” – mondja meghatódottan Huszár Pufi. Büszke házára. A forró nyári napokra kialakított ún. Mátyás Teremben nagy fapadokon lehet hűsölni, gyönyörű míves, rácsos kapu és vascsillár lóg a mennyezetről, no és a terasz? onnét Visegrádig ellátni. Víztornya pedig már a korszerűség egyik jelképe lehet itt a magaslaton. Szereti alkalmi barátját, a Tisza nevű – egy reggeli séta alkalmával hozzácsapódó – keverék ebet, akit onnantól fogva magával visz mindenhová. Verőce Huszár számára maga a béke.

Közszereplése is lassan korlátozódik a Magyar Rádióra, ahol folytatásos felolvasásokat tart, melyekben régi hollywoodi élményeit és más történeteit osztja meg a hallgatósággal, sőt, a múló éter hangjait írásban is rögzíti. Rádió-előadásai könyv alakban megjelennek “Egy kövér ember meséi” címmel (1935) melyet a kastély felső szintjén, a Dunára néző dolgozószobájában vetett papírra ? e munkát szolgáló írógép még ma is egy rokona, Papp Olivér íróasztalát díszíti.

A harmincas évek vége felé pedig jószerével már nincs hír felőle. Visszavonultan él feleségével és csekélyke udvartartásával, remeteként a Dunakanyarban, távol a numerus clausustól, a politikától, és rettegve hallja a hírt a kitört újabb, világméretűvé terebélyesedő háborúról. Csak idő kérdése, és a vég utoléri a nyugalom szigetének tekintett birtokán. Elmúlt ötvenesztendős, és békés kertészkedéssel, gazdálkodással elképzelt öregségének képe végképp szertefoszlik. Hívják Amerikából, az egyre rosszabb háborús hírek hallatán, a régi filmes barátok tehát nem feledkeznek el róla. Fontolgat és mérlegel, aztán egy nap a kivándorlás mellett dönt. Megkezdi magyarországi életének felszámolását. Sok mindenét értékesíti, eladja, vagy épp elajándékozza, kastélyát az intézőjére bízva, végül néhány kézitáskára apadt holmijával nekivág a nagy útnak.

 

Huszár Károly Amerikába készül.

Ajánlatot kap az Egyesült Államokból, személyesen Samuel Goldwyn, a filmmogul egy megbízottján keresztül hívja őt, és ennek a felkérésnek már nem áll ellen, ismét filmezni indul Amerikába, amely út jó ürügynek tűnik a háborútól egyre erősebben marcangolt öreg kontinens elhagyására, talán hosszú évekre. Nem szándékozik véglegesen Amerikába távozni, csupán addig, amíg a fellegek eloszlanak. De az meddig tart még? Nem tudni. Nem szívesen, nem nagy örömmel, de végül is nekiindul a hosszú útnak. Mondják többen volt kollégái, barátai közül, hogy húzza is az elutazás ügyét, ameddig csak lehet. Valahogy befejezés jellegűnek érzi ezt a távozást, többeknek hangoztatja balsejtelmét az úttal kapcsolatosan.

Az Atlanti-óceán felől az USA-t megközelíteni addigra már szinte lehetetlen a második világháború fejleményei miatt. Maga az odautazás okoz gondot adott pillanatban. A német flotta ugyanis tengeralattjáróival már éberen figyeli az atlanti vonalat, és a támadások gyakori áldozatává lesznek “civil” utasszállító hajók is. Hunyady Sándor hajókalandja (szinte kétszer teszi meg az utat Európa és Amerika között hazatérése során, mert német tengeralattjáró feltartóztatja, és visszafordítja a hajót a portugál partok előtt nem sokkal) elég intő példa sokaknak.

A polgári légi közlekedés akkoriban már nem nagyon működik a két kontinens között, se közbülső állomásokkal, se másképp. Még ha indul is egy-egy repülőjárat, az is bizonytalan kimenetelű, hogy megérkezik-e a célállomásra. Ráadásul a nagy kontinentális polgári repülőjáratok csak a háború befejezését követően kezdenek tömegessé válni, akkoriban kevéssé elterjedt közlekedési forma még ez. Egyetlen lehetőség kínálkozik számára: kelet felől megközelíteni az Államokat.

Egy nap az utazás megszervezésébe fogott, de az út technikai része addigra már komoly nehézségek elé állították. A II Világháború hadi helyzete nem kedvezett a hagyományos hajóútnak Európából Amerikába, mert a német flotta tengeralattjáróival már éberen figyelte az atlanti vonalat, és a támadások gyakori áldozatává lettek “civil” utasszállító hajók is. A polgári légi-közlekedés számára akkoriban még nagy útnak számított a két kontinens összekötése rendszeres légi járatokkal. Egyetlen lehetőségként a Csendes-óceán felől, Japán és Amerikát összekötő utasszállító hajók egyike állt rendelkezésére, amely a hadi

helyzet miatt akkoriban még biztonságosan hajózható útvonalnak számított.

Huszár Károly és felesége jó barátjukkal egy bizonyos Rátkai úrral már kétszer is nekivágtak az útnak, de mindkétszer valami miatt meghiúsult az utazás.

Harmadjára eljutottak Moszkvába, ahonnét Tokióba kívántak repülni, ám ez a terv is kútba

esett, s a már megépült Transzszibériai expressz segítségével próbáltak eljutni Vlagyivosztokba, majd onnét hajóval mentek volna át Tokióba, hogy onnét egy utasszállító hajóval Los Angelesbe hajózzanak. 1941-ben az ötvenhét esztendős Huszár Károly feleségével elhagyta Magyarországot, de úti céljukat, Hollywoodot soha sem érték el. Vonaton Moszkvába utaztak, majd a Jaroszlavszkij pályaudvarról a több mint 9000 kilométerre lévő (9289 km) Vlagyivosztok felé tartva elindult velük a szerelvény, amely több mint két hétig halad. 1941 júniusában érték el Vlagyivosztokot, ám a kikötőbe nem tudtak már eljutni, mert közben Magyarország hadba lépett a Szovjetunióval, s mint ellenséges ország lakóit a pályaudvaron a szovjet őrség feltartóztatta, s fogolyként a Karagandába, a Gulag koncentrációs táborainak egyikébe irányította őket. A rossz bánásmód, étel és ital hiánya miatt, július vége felé Huszár Károly elhunyt ? tudta meg fogolytársaitól a közben Huszártól elsodródott Rátkai.

 

Utóélete

A második világháború súlyos csapást mér hazánkra, nagy átalakulást szenved el az ország a háború utáni korszakban is. A hazai filmek és némafilmek jó része megsemmisül a háború vége felé, amikor a budai filmraktárak bombatalálatot kapnak, és napokig ég megállíthatatlanul a két raktárépület, valamint a pinceraktárak. A   magyar filmgyártás ún. nullkópiáinak java megsemmisül, az első negyven esztendő filmtermésének gerince és filmek sokasága eltűnik, elporlad néhány nap leforgása alatt..

Az, hogy később, a szocializmus első időszakában nem becsülik a polgári filmgyártást, s az 1945 előtti filmeket egyként csapnivalóan rossznak ítélik, egy másik nagy károkozó tényezővé válik . Ugyanis az innen-onnan padlásokról, lomkamrákból mégis előkerülő kópiákat eleinte nem is nagyon igyekeznek összegyűjteni, csak a később megalakuló Filmarchívum kezdi lassan felvállalni a rendszerező, megőrző funkciókat. Így is, az hivatalos lajtsormba vétel és a háború közti időzónában is számos film tűnik el a szemünk elől. Jó részük jól éghető zselatinfilm, amelynek öngyulladása egy külön veszélyforrás. Tudni olyan esetről is ráadásképpen és érdekességként, hogy az ötvenes évek elején, télvíz idején az egy-egy moziból még a háború során a szenespincébe lementett tekercsekkel fűtenek, mert a film jól ég, és hiánycikk a szén. Különben sem kár érte, mert régi, vacak, kommersz, polgári csökevény, aminek jobb helye van a tűzben.

Egy biztos, hosszú azon filmek   listája, amelyek nem maradtak meg az 1945 előtti filmtermésből, és ezek között számos hazai gyártású Huszár Károly-film is tartozik. Sőt, szinte alig-alig akad Huszár Károly-film a megmaradtak között.

Így ezek a filmek, és a hazai némafilmek jó része, azok szereplői az ismeretlenségig elfelejtődnek, élén a kedves, jólelkű, nagy nemzetközi karriert befutó, idősebb korára is derűs maradó Huszár Pufival, aki elsősorban kövérségének köszönhette színpadi, és filmes sikereit és bár örökké vágyott rá, igazi karakterszerepet keveset játszhatott kedvére.

A világ számos filmlexikona foglalkozik személyével, talán elmondhatjuk, hogy megbecsültebb helyzetben is van, mint idehaza. Karl Huszar, vagy ha jobban tetszik Charles H. Puffy egyike azoknak a magyaroknak, akikre méltán lehetünk büszkék, hisz majd hetven év távlatából is respektálják külföldön, mint a film-burleszk műfaj egyik kedves ismert, és sokak által kedvelt személyét, a horrorfilmek hőskorának egyik ismert színészét.

A százesztendős magyar kabaréműfaj ismert pionírját tisztelhetjük személyében, a vele megkezdődő magyar filmburleszk egyik jelentős személye, aki a film világában határainktól messze is nagy sikereket ért el. A nagy mulattatók, Isten nagy szolgálói – mondják, mert visszahozzák a reményt. Ő ilyen mulattatója volt a nagyvilágnak – ne feledjük el nevét sohasem?

 

Az összeállítást készítette, valamint írta: Takács István  ( www.szineszkonyvtar.hu )

Korrektor: Dévényi Ildikó  

Külön köszönet: Königer Miklósnak, Berlinben.